Ez új dolog az életünkben, bár már hallottunk róla és láttunk is ilyet, de még nem voltunk hasonló helyzetben...Ezek itt a munkánkról készült fotók, Juli csinálta. A szövegeink a Tagok oldalon olvashatóak.

A blogírásra Dzseni vállalkozott elsőként, ő a legbátrabb ilyesmiben. Heni fotózni szeret, Robi beszélgetni, Betti kíváncsi. A beírás Julira marad, mert mi nem rajongunk a gépelésért. (Lehet, hogy ő sem, de tudjuk, hogy nehéz a szerkesztő élete....Nekünk a színházzal van most több dolgunk, igaz? )

Először Yvette-nek tettük föl a kérdéseinket, amikor kiszabadultunk a kertbe. A fotós itt Heni volt. Megtudtuk, hogy hiányzik neki a kisfia, Tóbi. Milyen érdekes a neve!

Vera a Kultúrház nagytermében, ott ahol a próbák vannak és az előadás is lesz, nagyon kedvesen beszélgetett velünk, és a végén egy közös képünk is készült! (Ez már Juli műve...) Elég nagy a különbség, mert most itt van, egyébként Londonban él...

Kristófot kaptuk el a legnehezebben, mert örökké mozgásban van...nemcsak az agya, meg a nyelve pörög, ő is jön-megy, mint a huzat. De végül a zsömléje fölött szóra bírtuk. Oltári a szövege és a játékai, de ha evés közben kell beszélni, akkor nyugisabb.

Végre sikerült operatőrünkről, Gyusziról is pár dolgot megtudni. Ő a leghallgatagabb tagja a csapatnak. (huh,ebből a sok a betűből  már lehetne szlem?) Itt Heni mutatja, milyen lett a kép, amit ő csinált:

És már itt az utánpótlás: Kevin Juli gépén próbálkozik. Hajrá, ha jó vagy beveszünk magunk közé! Úgyis hátra van még Julival (blog és fotó) és Gyulával az ismerkedés.

Közben kiderült,hogy Dzseni nemcsak írni szeret, hanem rajzolni is.