Július18-án az Ökoland táborban szokatlanul nyugis volt a reggel. Még rajzolni is volt időnk, mielőtt elindultunk a workshopra.

Az Ifjúsági Házba belépve azon gondolkodtunk, hányan lesznek kíváncsiak ránk ezen a szombat délelőtti órán. Hiszen pénteken késő este még sok koncert volt a Fesztiválon.Nem kellett csalódnunk a közönségünkben: megtelt a terem, sok volt az előző napi előadásról ismerős arc.

Megmutattuk a játékokat és a slamszövegelő gyakorlatokat úgy, ahogyan Lakon készültünk az előadásra - a felnőtt vendégeinket bevontuk minden fázisba. Jó partnerek voltak.

Az a jelenet lett a legizgalmasabb, amelyben el kell érni, hogy ismerősünk kezet fogjon és beszéljen velünk, pedig nem akar. Itt mi is mutattunk valamit a tudásunkból és a felnőttek ehhez kapcsolódtak a saját ötleteikkel. Barátságos megoldások születtek.

Robi és Adrián valódi színházi helyzetgyakorlata is nagy tetszést váltott ki. A közönségünk számunkra ismeretlen emberekből állt itt is. Mégsem voltak idegenek, figyeltünk egymásra és  összenevettünk a jó megoldások láttán.Kicsit sajnáltuk, amikor véget ért...elrepült az idő, pedig másfél órát játszottunk együtt. Kölcsönös jókívánságokkal búcsúztunk és már indultunk is tovább, mert az ebéd és a strand is a fesztiválozás része!A délutáni kellemes élmények után összecsomagoltunk és hatalmas uzsonnával vágtunk neki az útnak, amit kb. 3-4 órásnyira terveztünk, mert 250 km állt előttünk. De olyan kaland várt ránk, amire nem számítottunk. A 40 fokos hőségben a kisbusznak felforrt a hűtővize... nem egyszer, nem kétszer...Jobb megoldás nem lévén, egy parkolóban megvártuk, hogy hűvösebbre forduljon az idő, bevásároltunk némi tartalék ennivalót és csináltunk egy csoportképet a favonaton ülve-állva. Az se megy, a busz se akart menni. (Éjfélre mindenki otthon volt.) Mi elszántak vagyunk: folytatjuk! Hajrá LakiCSapat! Hajrá, Bohócok a Láthatáron!